2008. szeptember 18., csütörtök
Merengés
Én vagyok a kavics, mely a tóba csobban, s fodrokat kelt. Én vagyok a vadász, aki felveri az erdő vadjait, és zűrzavart kelt az állatok közt. Én vagyok a váratlanul betoppant vendég. Én vagyok a vihar, amely végigszáguld a városon. Vajon mi marad, mire elcsendesül minden? Nyugalom, béke, és csend, vagy zaj, zűrzavar, és harag?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése